Kategória: Savanyú sörök

A spontánerjesztésű, savanyú sörök a Brüsszel környéki (Senné völgy) területről származnak, a földműves háztartások több száz éves sörfőző hagyományain alapulnak. A számuk folyamatosan csökken és némelyik fajtája a hagyományoktól eltérve, édesítve (erjesztés utáni édesítés) kerül a forgalomba, hogy a szélesebb közönségnek is kedvére váljék. A gyümölcsöt hagyományos módon, a helyi vendéglőkben mind a serfőző, mind a kocsmáros hozzáadhatja a sörhöz, ezzel is szélesítve a skálát a gyümölcsös lambicok terén.

A spontánerjesztésű, savanyú sörök a Brüsszel környéki (Senné völgy) területről származnak, melyek parasztháztartások több száz éves sörfőző hagyományain alapulnak. A számuk folyamatosan csökken és némelyik fajtája a hagyományoktól eltérve, édesítve (erjesztés utáni édesítés) kerül a forgalomba, hogy a szélesebb közönségnek is kedvére váljék.

A spontánerjesztésű, savanyú sörök a Brüsszel környéki (Senné völgy) területről származnak, melyek parasztháztartások több száz éves sörfőző hagyományain alapulnak. A számuk folyamatosan csökken.

Az érlelés hagyománya Kelet-Flandriához kötődik, a Liefman sörfőzde (nem Riva tulajdonában lévő sörfőzde) jellegzetes itala, amely gyökerei egészen az 1600-as évekig nyúlnak vissza. Ezeket a söröket eredetileg tartaléknak főzték, s időközben kialakult kevés savasság bennük. Ezek gyakran sokkal savanyúbbak voltak, mint bármilyen mai kereskedelmi változat. Amíg a vörös fajtát tölgyfahordóban, addig a barnát rozsdamentes acéltartályban, szobahőmérsékleten tartva érlelik.

Az eredeti nyugat-flamand változatok az 1820-ban, Nyugat-Flandriában alapított Rodenbach sörfőzde jellegzetes képviselői, amelyek tükrözik a korai sörfőzési szokásokat. A sört általában két évig érlelik tölgyfahordóban, ahol többek között az a szükséges baktérium kultúra is jelen van, amely a savasságot kölcsönzi a flamandi vörösnek. Régebben gyakori volt az idős és fiatal változatokat összekeverni, hogy kiegyensúlyozzák az esetlegesen túlzósavanyúságot, mely az idős verziókban kétség kívül dominál. Az állandó ízhatás kialakítása céljából napjainkban is keverik a különböző érettségű söröket.

Berlin környéki sörkülönlegesség 1809-ben Napóleon és serege az „az északi vidék pezsgőjének” nevezte az élénk és elegáns mivolta miatt. Csupán két hagyományos sörfőzde készíti még ma is ezt a terméket.