1. Ó ha címke volnék…
Az első dolog, ami szembe ötlik, az a címke képi világa. Ha ez randa, vagy egyszerűen egy 10 perces Google keresés eredménye, a sör már gyanús lehet. Gondoljunk csak bele: számtalan próbafőzet után végre sikerült tökéletesen letisztult lagert elérni. Annyira jó, hogy megérett a piacra lépésre. Miben fogod megmutatni az embereknek? Hát nem egy közepes Paint tudással összedobott figura kollekcióval, az biztos. A te mesterműved jobbat érdemel. Kivéve persze, ha a főzet nem mestermű, de a népnek jól van az…
(Ellenpélda: Ha a haver valami hasonló címkés üveget tol eléd, érdemes megkérdezni, házifőzet-e. Ezeknél ugyanis a „kísérleti címke” csak ad a bensőséges hangulathoz.)
2. It’s a PET-thing
A második piros zászlót a PET-palack láttán lobogtathatjuk meg. Maga a műanyag még pár napig bírná is a sör tárolását nagyobb ízbeli katasztrófa nélkül, de a tény, hogy ezek általában 1,5l-től kezdődnek (tehát a mennyiségi fogyasztóknak szól) és a hazai kultúrában az igénytelenség jelképei, nem vetít előre semmi jót a következő koccintásra.
(Ellenpélda: Néhány főzdében vagy kraft kocsmában töltenek ki a friss csapolt sörből elvitelre, s ennek tartálya nem egyszer a PET-palack. Továbbá például a cseheknél nem ciki, ha egy friss, ropogós pilzenit egy hetes szavatossági idővel egy ilyen palackban árulnak.)
3. …isa ki nopun emdül oz gyimilcstüül, halálnek haláláal holsz
Talán itt rezeg leginkább a léc, de ha egy standot elárasztanak a különböző gyümölcsös sörök, az sokszor azt jelenti, hogy szirup nélkül csak ihatatlan lőrét tud főzni a jó mester. Még szerencse, hogy ezek a szörpök gejl édességükkel el tudják venni a sör minden ízét.
(Ellenpélda: Számtalan jó gyümölcsös sört kóstoltam már, így ez nem egy aranyszabály. Ha minden más stimmel a főzdével, meg lehet próbálni egy jó szilvásat vagy meggyeset is.)
4. Bio-Öko Extra Magyar Élet Elixir
Ha már az ízéért nem vennéd meg a sert, legalább vedd meg az „életérzés” miatt. Varázsszavakkal mindent el lehet adni, legyen az az egyszerű „kézműves” vagy „házi”, a new age „bio/öko/wellness/mindenmentes” vagy a legnagyobb ágyú, a „magyar/ősi/szittya/hun/…”. Utóbbit különösen imádom kisebb sörfeszteken olvasni, ahol az „extra magyaron” kívül szinte csak hazai termelők vannak kint. De hát „aki magyar, velünk tart”.
(Ellenpélda: Ide persze nem keverendő a gluténmentes sör fogalma, ami tényleg lehetővé teszi e mennyei nedű fogyasztását olyanoknak is, akiknek eddig ez csak egy álom volt.)
5. Az világos, hogy barna?
Van világos meg barna, értem? Ha nagyon egzotikusak akarunk lenni, esetleg vörös meg szűretlen. Ha egy sör címkéje ennyi és csak ennyit hajlandó neked elárulni a sör fajtájáról (vagyis pont annyit, amennyit látsz magán az italon is), ott könnyen lehet, hogy bajok vannak.
(Ellenpélda: Az nem baj, ha egy sör közérthetően akarja megfogni a közönséget. Legyen a címkén szín vagy fantázianév, de legalább kisebb betűkkel legyen feltüntetve, hogy ez most lager vagy stout akar lenni.)
+1. Egyebet nem tudok! Teccikérteni?
Bár nem mindig játszható el ez a trükk, de ha éppen kint van a portékával, érdemes megkérdezni a sörfőzőt arról, milyen komlót használ vagy mi a kedvenc sörstílusa. Ha előbbire egy zavart „keserű” válasz érkezik csak, jó eséllyel a drága szakembernek sincs fogalma, épp mit főzött le. Ez vak tyúk is talál szemet alapon még éppen rendben lehet, de legyünk őszinték…
(Ellenpélda: a rendkívül dekoratív hostess lányok és a szakálluk miatt berángatott hipster fiúk világtalansága nem feltétlen árulkodik a sörről – maximum saját igényességükről.)
Persze ilyen buktatók mellett is érdemes kalandozni a fesztivál sűrűjében, hisz máig is emlékszem, mikor belefutottam valami srácokba egy standon, akik iszonyat hülye nevű Bunny HOP meg Tántorgó ParIPA söröket árultak. Az megért egy próbát.
