Spirit Brewery
A Spirit Brewery a tavalyi év végén szivárgott be szép lassan a sörös köztudatba. A gerillafőzdét Harasta Imre és Nádor Patrik alapították meg, akik, bár régen ismerték egymást, sokáig nem tudtak a másik szenvedélyéről. Imi ugyanis már régóta a sör megszállottja volt, részt vett mindenben, legyen az kóstolás, főzdelátogatás vagy a szaktudás elmélyítésére szolgáló lehetőség. Patrik ezzel szemben az ital üzleti oldalával volt elfoglalva, hiszen egy kraft kiskereskedést üzemeltetett. Emellett persze neki is maradt ideje a termékeket meg is kóstolni, illetve megismerkedni a palackok mögött álló emberekkel is. Ez az azonos dolog iránti, de két irányból kiinduló szenvedély találkozott 2017 nyarán, és ennek a folyamatnak a gyümölcse lett az előző év utolsó napjaiban debütált két bemutatkozó főzet is.
A főzetek kiválasztásában az első kritérium az volt, hogy mindketten szeressék a stílust. De, mivel mindketten tisztességes sörös emberek, ezzel szinte semmit nem zártak ki. Végül választásuk mégis három fajtára, a belga witbierre, az APA-ra és az IPA-ra esett. Mivel azonban mindketten a maximumot akarták kihozni a sörből, nem dobták piacra rögtön az első változatot, a recepteken házon belül csiszoltak, sőt, az IPA-t még most is hagyják érni. A fennmaradó witnek és APA-nak sem volt könnyű dolga, hiszen télen is helyt kellett állniuk ezeknek a tipikusan nyári italnak elkönyvelt söröknek.
Ha engem kérdeznek, ez sikerült, méghozzá bravúrosan. A főzdét egy Facebook-kalandozásom alkalmával találtam meg, és egy szerencsés véletlensorozat révén már karácsony előtt az asztalomon landolt egy csomag két mosolygó emojival és benne két palackkal.
Egyikük, a zöld és borzasztóan összetett címkés Healing Totem volt, a már fent említett witbier. Kitöltve a szokásos baracklé-látvány és egy visszafogottan fűszeres és telt illat fogadott. Kóstolás után végképp meggyőződhettem róla, hogy a belga búzasörben most a korianderen a hangsúly, bár a narancshéj és az élesztő is helyén volt, végezte a maga dolgát, mégis ez a fűszer adta meg a sör jellegét. Ehhez társult egy sima, telt, elegánsan lecsengő íz, na meg az arcomon egy hatalmas vigyor, mert a sör egyszerre mutatott újat és valami elegánsat.
A vörös Apache Warrior ezzel szemben mert robusztus lenni. A névre rájátszó barnásvörös színű ital ugyanis valami elképesztő földes-céklás illatokkal és ízekkel lepett meg. Ezt alátámasztandó a kortyban folyton fel-feltűnt a malátás karamellesség is, ami összhatásban szintén elképesztett. A warrior komló és a ginzeng odatette magát és valami olyan ízt produkált, amit még nem (vagy legalábbis nem eleget) éreztem sörben.
Külön kiemelném a palackok furcsa, spirituális, de elképesztően komplikált és jól kinéző designját, valamint a hibátlan névválasztást. A Healing Totem nyugtató fűszeressége valóban egy sámánasszony gyógyfüvekkel és gondoskodással teli életét idézi, az ApacheWarrior pedig talán a legtöbb értelemben működő név, amiről eddig hallottam (APA(che), Warriorkomlóval; vörös, azaz rézbőrű; illetve valóban egy indián harcos természet közeli, de erős lelkét zárták palackba).
A jelenlegi két Horizontnál főzött sörük mellé a jövőben érkezik egy IPA is, ami a szomszédos HopTop berkein belül készül. A különböző helyszíneket pedig nem csak a kapacitás végessége indokolja: a fiúk minden típust ott szeretnének palackba tölteni, ahol az a sörfajta a főzde specialitása. Legjobbat a legjobbtól.
Összességében a söröket csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik nyitottabbak az új íz világokra. Nálam kiérdemelték az év utolsó nagy meglepetése címet és már tűkön ülve várom, mi lesz a folytatás. Mert lesz folytatás…
