Ahogy a falevelek megsárgulnak és lehullnak, feltámad a szél, a piacokon megjelenik a sütőtök, az idő pedig egyre csak sötétebb és sötétebb lesz. Észre sem vesszük, és a sörünk is besötétedik az ősz-tél beálltával a különböző IPA-król és a Sour-okról a fekete sörökre. Nem is tehetnénk fel jobbkor azt az örök kérdést, mi a különbség Porter és Stout között? Erre keressük a választ a következő bekezdésekben.
Porter – sötét társ a mindennapokban
A porter sörök megszületése nagyjából a 17. századra datálható, amikor is Londonban a munkások és az ő ízlésükhöz igazodó kocsmák is all-in üzemmódban működtek. Ez leginkább abban manifesztálódott, hogy a legköltséghatékonyabb formában fogyasszák a sört, minden sörtípusból 1 adag kerül a korsóba (kb 1,5 deci mindhárom sörből), ezáltal jóval erősebb és „hatásosabb” annál, ha csak egy világos sört ittak volna. Nevét legfőbb fogyasztóiról, a piaci és kikötői hordárokról, vagyis a „trógerekről” kapta. Mendemondák szerint a porter sörök megszületése azt az igényt volt hivatott kielégíteni, hogy ne a különböző söröket decinként kelljen a korsókba tölteni és készíteni egy mixet, hanem dedikáltan legyen egy sör, aminek ez a profilja, ami erősebb a világos társainál, de mégis csúszik.
A porter sör alacsony komlóaromával rendelkezik, közepesen vagy nagyon sötét pörköletlen malátával készül, így kávés, csokoládés aromákkal rendelkezik.
- Angol porterek: alkoholtartalma 4,4-6% közt mozog. IBU-ja 20 és 30 közt.
- Amerikai porterek: kesernyésebb, malátásabb robust kategória 5,1-6,6% alkoholtartalommal és 25-40 IBU-val.
Stout – A cárok itala
Eredetileg ír sörtípus, mely az angol porter sörből fejlődött ki. Eredeti neve a „stout porter” volt, vagyis „zömök hordár”. A stout a porter erősebb változata.
A stoutokat szintén a visszafogott komlóaroma, ellenben masszív komlókeserűség jellemzi, viszont a porterrel ellentétben pörkölt malátával készül, így a kávés, csokoládés aromák mellé betársul a pörkölt felhang is.
- Dry stout: könnyű, nem testes fekete sör 4,2-5,3% alkoholtartalommal, 30-40 IBU-val. Ilyen az egyik legismertebb fekete sör, a Guinness.
- Milk stout: laktózzal főzik, ami könnyű édességet és krémes textúrát kölcsönöz a sörnek (3,2-6,3% alkohol, 30-40 IBU).
- Oatmeal stout: zabpehely hozzáadásával főzik, ami selymes kortyérzetet és gazdag ízt kölcsönöz a sörnek (3,8-6,1% alkohol, 20-40 IBU).
- Imperial stout: 7-12% alkoholfok, 35-50 IBU. Eredetileg Nagy Katalin cárnő számára főzték, és emelt alkoholtartalmuk arra szolgált, hogy túléljék a Londonból Oroszországba vezető tengeri szállítást. Nagyon feketék, keserűségük közepes vagy alacsony. Manapság ezeket a söröket Russian Imperial Stout-oknak is szokás nevezni, utalva a történelmére.
Összegezve, nagyon kicsi a különbség a két sör között, hiszen egymásból fejlődtek ki. Két apró különbséget lehet megkülönböztetni: a porterben nincs pörkölt maláta, a stoutban van. Porter alacsonyabb alkoholfokkal rendelkezik, míg a stout magasabbal. Manapság a modern kisüzemi sörfőzdéknél kicsit kezd összemosódni ez a két típus, simán lehet találkozni erős porterrel, vagy gyenge stout-tal.
Zárszóként annyit mondhatunk el a sörstílusokról, hogy tipikusan téli sörstílusokról van szó, ilyenkor jön jól kis lélegmelengető 10+ százalékos sör, ami melengeti a lelket (és a májat). Nézzetek körbe a sörtesztjeink között, csekkoljátok, hogy milyen éjfekete sörök közül lehet válogatni a piacon!