Hallertauer Blanc komlóval, savanyított malátával és a Balaton melletti Strommer borászat olaszrizlingmustjával készült erős saison.
A sör története: „Egyszeri és megismételhetetlen tétel. Még 2015-ben eldőlt, hogy fogunk hasonlót csinálni, amikor megláttuk a friss bjcp-s brossúra függelékében az italian grape ale kategóriát. Aztán lett Dimbo Lab, egy barátunk családjának lett borászata, mi meg még mindig olaszok akartunk lenni.”
Teszt
Update: A lenti kritika megfogalmazásának majdnem hajszálpontosan az 1. évfordulóján újra hozzájutottam egy, azóta már összeérett Riesling Saison palackhoz és mondhatom, hogy igen jól állnak neki az évek. Tartós hab alatt rejlő illatát már nem csak a belgás észter, de a must is dominálja, az aranysárga ital ízében pedig már jobban észlelhető a kezdeti, szőlős és a lezáró, félszáraz pezsgős íz és egy enyhe saisonos funky. A sör borosabbá és komplexebbé vált az év során, viszont jól leplezett alkoholtartalma most sem kandikál ki. Összegezve tavaly egy jó sört ittam, ami idénre brutálisan jó lett. Megkóstolni nagyon ajánlott, amíg még találsz valahol.
Manapság kevés az a főzde, akinek minden premierjére felcsillan a szemem, de a Dimbo neve ezek között figyel. Már a debütálásukkor belopták magukat a szívembe, mivel egy akkor még üzleti kamikaze fajtának számító goséval betörni a köztudatba az őrültség és a zsenialitás határán egyensúlyoz. Bár már túlvannak egy India porteren és egy Capital lageren, „normális” fajtát még most sem sikerült lefőzniük, tőlük mindig a sör újradefiniálását várom.
Csillogó szemekkel ültem hát be egy pohár Reisling saisonra a 2017-es évjáratból, éppen Márton napon. A kihozott ital mély sárga, opálos és már illatában is masszív és észteres. Bár a névben a Reisling rész a Pécselyi Strommer borászattól kapott rizlingmustra utal, az illatában ez csak megbújik, de azért jelen van. Belekortyolva egy pezsgő és egy belga sör szerelemgyereke jut eszembe, a szőlőlé még mindig csak a háttér vokált adja. A magas alkohol, bár érződik a testen, nem lóg ki egy pillanatra sem.
Ajánlani mindenképp tudom, főleg egy ünnepi koccintáshoz, egy kisebb pohárral. Nálam nem ez a Dimbo legmerészebb kísérlete, de ha elfogadjuk, hogy a címkén szereplő elektrosokkolt farkasra néha öltönyt is húznak és az őrültség kifinomultabb formáját töltik palackba, nem lehet ok panaszra.