Én magam nagyon kíváncsi voltam, mit tudnak ezek a sörök ennyi év távlatából, hiszen külön-külön frissen kóstoltam már több évjáratot és mindegyiket nagyon szerettem, úgyhogy igazi kuriózum eseményen vehettem részt.
Ahogy az esemény címe is mondja – Lássuk, mit tud egy 4, 3, 2, éves magyar sör – a kóstoló fő célja az volt, hogy kiderüljön, mit tesz ugyanazzal a sörrel több évnyi érlelés. 2016-tól 2019-ig minden évből kaptunk egy pohárral és hogy fullos legyen az élmény a felszolgálás közben Németh Anti mesélt erről a sörről, hogy hogyan, és miként lett, milyen recepttel dolgoztak, mik voltak az esetleges változtatások az évek során.
A 16-os és a 17-es ugyanaz a recept volt, de az elhangzottak, valamint a kóstolás alapján is egyértelmű volt, hogy a recepten változtattak 2018-ra és ugyanezt főzték le 2019-ben is. Így gyakorlatilag két különböző sört kaptunk két különböző évjáratban.
Szépen sorjában hozták ki a különböző évjáratokat 2019-től visszamenőleg 2016-ig. Csapról kaptuk a söröket, ami azt is jelentette, hogy kicsit melengetnünk kellett a söröket, hogy elérjék az optimális hőmérsékletet. Azt gondolom nem nagyon kell kiemelnem, hogy ez a várakozás mennyire idegörlő volt. Én személy szerint az 50 pontos BJCP pontrendszert alkalmazom a sörök értékelésére évek óta, most is így tettem. A pontozást még hidegen ejtettem meg, ahogy kihozták, a személyes sorrendem a pontozás szerint az alábbi lett:
- 2019
- 2018
- 2017
- 2016
Habár mérnök vagyok, nem csak a számokban hiszek. Ha nem a számokat nézzük, hanem azt, hogy melyiket innám, akkor egészen más a személyes sorrendem hidegen:
- 2018
- 2017
- 2019
- 2016
A sörök íze sokat változott a hőmérsékletükkel együtt, melegen borult a sorrend:
- 2016
- 2017
- 2019
- 2018
A közönségszavazás eredménye pedig megint egy teljesen más sorrendet hozott (csak egyszer lett megszavaztatva, még hidegen):
- 2017
- 2018
- 2016
- 2019
A fenti számokból világosan látszik, hogy a szubjektív listában a 2017-es a második lett nálam – és szerkesztőtársaimnál is – a közönség viszont ezt szavazta meg a legjobbnak. Ha választanom kéne egy jó sört egy rossz nap végére a 4 évjáratból, amit csak megiszok, ez lenne az a fenti 4-esből. Ellenben, ha egy „gourmet” élményre vágynék, a 2018-as lenne a választottam. Ez a kiadás adta a legintenzívebb íz és illatélményt, habár felmelegedve nagyon alkoholos íze volt. Az abszolút meglepetés pedig az utolsókból lesznek az elsők kategória különdíjasa, a 2016-es évjárat volt. Hidegen egy dohos illatú rumos-boros jellegű, de valahol mégse egy erős íz és illatélményt adó kellemes stout volt először, ellenben amikor felmelegedett, előjöttek a kellemes mellék-, és utóízek. Egyedül a 2019-es évjáratról nem beszéltem eddig. Ez a sör hidegen egy kellemes, erős stout volt, melegen nagyon alkoholos lett a 2018-ashoz hasonlóan.
Az italok mellé finom falatokat is szolgáltak fel. Az első fogás libamájpástétom volt málnalekvárral, hagymával, kenyérrel. Elsőre én se értettem, hogy jön össze a kettő ízben, de valahogy zseniálisan működött és természetesen a felszolgált sörökhoz is passzolt ízben. Desszertnek Tiramisugolyó volt sárgabaracklekvárral. Nagyon jól el volt készítve, minőségi lekvárral, megkoronázta az esti menüt teljes mértékben.
Antiék meglepetése volt még egy tombola is, az első sör mellé minden résztvevő kapott egy számot. 5 üveg Magnum (1,5 literes kiszerelés) 2019-es Boris-t sorsoltak ki a jelenlevők között, de sajnos az én, valamint résztvevő szerkesztőségi kollégák számai nem voltak az 5 nyertes szám között.
Összességében egy nagyon kellemes hangulatú este volt. Érdekes, hogy elvileg ugyanazt a sört ittuk négyszer, de azért különböztek mégis. Örülök neki, hogy a sörivás egyre inkább kezd elfogadott lenni kultúrális gasztroélményként is, nem csak a „prolik itala” már a sör. Ha minden igaz, ezt a kóstolót jövőre is megtartják, és ha így lesz, akkor is biztosan ott leszek és ajánlom bárkinek, aki nemcsak a kraft sörök iránt érdeklődik, hanem egy jó gasztronómiai élményre vágyakozik.
