A Mad Scientist az egyik legfelkapottabb főzde itthon, az emberek rajonganak az elborult söreikért es a teljesen punk stílusért. Viszont arról is híresek, hogy őket semmi és senki nem érdekli, azt csinálnak, amit akarnak es nem érdeklik a vélemények. Ez alól a fogyasztók sem kivételek. Kicsit ebben a renegát hozzállásban is keresendő a népszerűségük oka.
Nagy reményekkel indultam el a Maglódi útra, teljesen rá voltam pörögve a MadX sörökre. Ami fogadott az viszont minden volt csak élmény nem. 37 percet álltunk sorba egy sörért, amikor is a pultnál közölték, hogy a MadX sörökből max 1 decit kérhetek csak, hogy jusson mindenkinek. Ez bár nem tetszett, de megértettem a koncepciót. Ezek után mellettem vittek el egy teli korsóval ugyanabból, amiből „csak 1 deci jár„… Mivel nem volt kedvem még egyszer visszaállni a sorba egy deci sör után, igy kértem egy Madhouse-t, ami bár jó cucc, de azt a Corvin sörfeszteken is lehetett konkrétan kapni,nem ezért mentem ki a város szélére. Nem volt más olyan sör, ami érdekelt volna és ne lehetett volna máshol kapni. Teljesen kiábrándultan elszürcsöltem a sörömet és már készültem is menni, de akkor dobtam le a gépszíjat, amikor Szilágyi Tomi még pár gondolatot megosztott velem útravalónak.
Mivel Tomi a főzde arca, lelke, ezért úgy gondolom az ő szavai a főzdét képviselik. Amikor a sorbanállással kapcsolatban felvetett nem tetszésemet fejeztem ki, neki csak annyi volt a hozzáfűznivalója, hogy „mennyire királyak, hiszen ekkora sort semelyik másik főzde sem tud csinálni!” Azon átlépve, hogy simán tud több hazai sörfőzde is ilyen sorokat csinálni, ha akar, én mégis inkább ennek az üzenetét ragadnám meg. Úgy gondolom, hogy egy ilyen eseménynek nem a sorbanállásról kellene szólnia, hanem arról, hogy megkóstolják a látogatók a sörüket, dumálnak a pultnál, hogy mi és mennyire ízlik nekik. De nyilván ki vagyok én, hogy megmondjam ezt nekik, hiszen ők „A” Mad Scientist!
Nyilván én nem járok nagy nemzetközi sörfesztiválokra, ahol lehet ugyanilyen sorok vannak, de úgy gondolom, hogy egy családias rendezvényen nem a „darálásról” kellene szólnia a feelingnek, hanem inkább arról, hogy kiélvezzük a remek söröket, mert ténylegesen azok voltak a csapokon (legalábbis az arcokat elnézve)
Ez a cikk egy régóta érlelt gondolatsor kiteljesedése (vagy inkább kifakadása), mert nem tudok azonosulni ezzel a hozzáállással. Ezzel gyakorlatilag csak az „őrült tudósok” brigádjánál találkoztam, senki sem ennyire punk már. Amennyiben ebbe az irányba megy a kisüzemi sörös világ, akkor lehet itt az ideje egy önrevíziónak, ugyanis lehet megélnek, mint Marci hevesen, de nem hogy a lelkét ölik meg az egésznek, hanem az egész „kisüzemi” koncepcióból csinálnak viccet, úgy hogy párhuzamosan mutogatnak a nagyüzemre, mint az ördögre.
Egy csinos logózott lombikkal, két elviteles üveges Mad sörrel és kavargó gondolatokkal távoztam a „sorfesztiválról”. A jövőben is fogok Mad-et inni, de bízom benne, hogy kicsit változni fog a hozzáállásuk, természetesen jó irányba.