A Russian Imperial Stout 2018-as évjárata.
Teszt
Tartozom egy vallomással: bár a Fehér Nyúl alapkínálata már indulásuk után is biztató volt, a RAFA pedig megjelenése után rögtön megindult azon az úton, ami az örök kedvenceim csarnokába vezet, ahhoz, hogy a főzde minden egyes főzetét izgatott szívdobogással várjam, 2 újdonságra volt szükségem. Ezek pedig az ünnepek körül debütáló Barley Wine és Russian Imperial Stout 2017-es változatai voltak. Bár igyekszem felkutatni a különlegességeket, ez a 2 főzet nálam még így is kicsapta a biztosítékot. Jók lettek. Nagyon. Borzasztóan. Ezért is voltak vegyes érzelmeim, mikor megtudtam, hogy a RIS 2018-as változatát is kipróbálhatom a hét sörfőzdéje kóstolósorozat keretei közt. Egyszerre kételkedtem és reménykedtem, tud-e az újabb főzet annyit mutatni, mint az a meghatározó, memóriámba ágyazódott élmény egy éve?
Legszívesebben bejelenteném az eredményt, de csigázzuk csak a kedélyeket és kezdjük a megszokott apró habbal, vöröses fekete színnel és végtelenül krémes, csokoládés illattal. Bár ez utóbbi már sejtet valamit, az igazság mégis a kóstolás után bukik ki. Belekortyolva ugyanis ott az étcsoki és a kakaópor jellegzetes íze, de boldogan jelenthetem, hogy a sör ezen simán túlnő. Van benne ugyanis egy lágy édesség, amit a mézédesre aszalt gyümölcsök íze hoz a képbe. Leginkább a füge mutatja magát, de összhatásban mintha egy hazai és keleti finomságokból összerakott tálat kóstolgatnék étcsoki bundában. A „sörséget” a lecsengés enyhén komlós jellege azért még itt is fenntartja, de ez egyáltalán nem töri meg a folyékony desszert jelleget.
Talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy nekem a 2018-as évjárat is nagyon bejött. A sör összetett, telt, sima és még az alkohol sem kandikál ki, az aszalt íz pedig üdvözítő változatosságot hoz a stílus krémkakaós tengerébe. A nagy testű sörök rajongói közül az édességek szerelmesei találják meg itt a számításukat, de simán el tudnám képzelni a sört egy lazább likőr helyett is.