Teszt
„Hagyományos sör a Balti-tenger partján lévő országokból. Az Angliában kitalált és onnan exportált magasabb fajsúlyú barna és imperial stoutok belső kifejlesztése. Történelmileg felsőerjesztésű, de számos sörfőzde alsóerjesztésű élesztővel kezdte főzni a sört, ahogy a többi sörüket is.”
Megjelenés: Opálos sötétbarna szín. Sárgásbarna krémes hab, mely rövid ideig tart, de egy vékony habréteg megmarad a sör tetején.
Illat: Malátás édesség jellemzi, ami masszív alkoholos jegyekkel párosul. Kávés, karamellás és diós jegyek felfedezhetőek benne, mégis inkább a sötét maláták karakteressége tud kibontakozni igazán.
Íz: Malátás édesen kezdődik és testes alkoholos befejezést ad, a kortyérzet mégis kifejezetten selymes marad. A sötét maláták nagyon sok ízjegyet adnak hozzá, úgy illatban, mint ízben is jön a karamella, dió és néhol kávé.
Összbenyomás: Ez a sör volt a „kiindulópont”, ebből jöhetett létre a Coffee Storm, ugyanis annak a Calm Storm az alapja. A Coffee Storm már bizonyított, így már látatlanban is tudtam, hogy a Calm Storm sem lesz csalódás és hozta is, amit vártam tőle. Gazdag malátás ízvilág, amiből sok minden kiérezhető, főként a karamellás, diós, néhol kávés jegyek, erre is azt tudom csak mondani, hogy rettentően komplex. Ahogy telik az idő és szépen melegszik a sör úgy mutatja meg egyre több és több arcát, például előjönnek aszalt gyümölcsös ízek néhol pedig rumos beütést kapunk. Az a legtutibb, ha rászánunk egy estét és összekóstoljuk a Coffee Storm-al, mert szerintem így kapjuk meg azt az ízélményt, amelyet ez a két sör tud nyújtani.
Most, hogy a tél végét tapossuk, lassan megszokottá válhat, hogy mindenki eláraszt minket porterekkel, stoutokkal és ezek dupla vagy birodalmi változatával. Persze nincs ezzel baj, hiszen ezek a sörök nagy testükkel elég méretes játékteret tudnak adni a sörfőző kreativitásának, de azért a barna sörök között is jól esik néha egy nagyobb horderejű váltás. A Fehér Nyúl is így gondolta ezt, hiszen újra csőre töltötte az eddig csak jó élményt hozó Kísérleti Nyúl sorozatát és elhozott nekünk egy olyan masszív fekete sörtípust, ami itthon méltatlanul háttérbe szorult. A Calm Storm nevet kapó főzet ugyanis egy baltic porter lett, egy magas alkoholtartalmú fekete lager, ami felfogható az angol előd „kelet-európásított” változatának is. De hiába a keleti gyökerek, az itthoni készletből hirtelen csak a Balkezesék Baglya ugrik be, más eddig nem próbálkozott ezzel az izgalmas stílussal. Eddig.
Most viszont poharamban egy fekete, apró habú ital tűnik fel, mint tengeralattjáró a jéghegyek között. Illatából érezhető a benne rejtőző majd’ 10% alkohol, na meg az ehhez szükséges malátás test és némi csoki is, de ale tesóihoz képest érezhetően letisztultabb. Ez a megállapítás az ízre is megállja a helyét: A korty bár sűrű, krémes és édes, nem annyira nehéz, mint a „hagyományos” stoutoknál vagy portereknél, de ez nem jelenti az ízek hiányát. Kapunk ugyanis egy szép adag csokit, de mellé jön a medvecukor összetéveszthetetlen íze, természetesen az alkohol (nem túlzó) bizsergése, na és a német lagerekből ismerős földimogyorós felhang is. Emellé még befigyel az ismerős pörkölt maláta íz és végeredménynek összeáll egy masszív, telt ízgazdag, de mégsem túl nehéz sör.
Erre a kísérletre (is) büszke lehet a Fehér Nyúl. Létrehozott ugyanis egy olyan főzetet, ami izgalmas ízekkel bombáz, elhozza az ismerős jegyeket, összességében azonban mégis más annyira, hogy meglegyen a felfedezés érzete. Ha meg akarják szerettetni a hazai közönséggel a balti porter műfaját, nagyon jó úton haladnak.